Életem Angliában IV. rész - Bristol és a költözés hozta változások

Hosszabb kihagyás után ismét itt vagyok és beszámolok nektek a nagy angliai helyzetről.... 


Sokáig halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, nem egészen tudnam, miről és milyen őszinteséggel írjak nektek.

Végül arra jutottam, nem köntörfalazok.

Már jópár hónapja költöztünk be a párommal Bristolba de sajnos a helyet azóta sem érzem magaménak. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert  kezdetben fejben utasítottam el a város megszeretését, de lehet, hogy tényleg nem nekem való.
Tudjátok én vidéki lány vagyok, természetbolond, lételemem a friss levegő és a zöldövezetben lévő lakás, és a kutyám pedig szabadon az udvaron van jó helyen.
Bristol nagy változás volt, amire szükségem volt, de máig nem tudom, miért pont ezt a várost dobtuk fel annak idején következő lakhelynek.

Hiszek benne, hogy minden okkal történik, minden és mindenki tanít nekünk valamit és előrébb visz minket.  A költözésem természetesen minden téren változást hozott de mindig éreztem,  hogy a mérleg egyensúlyban van, az élet néhol elvett de máshol visszadta.
Mostanban pedig inkább a pozitív felére billen az a bizonyos kar...

Kikötő / "Harbourside" - Bristol legbékésebb része

A munkakeresés borzasztóan nehezen ment. Vagyis, ez így nem igaz, munkát találtam volna rögtön, na de jó munkát... két hónapig jártam interjúzni, fizetetlen próbanapok tömkelege van mögöttem, végül már amikor már kedtem belefáradni a helyzetbe, véletlenül az utcán sétálva találatm rá a mostani helyemre ahol végül megállapodtam. Úgy érzem kiválasztottam a lehető legjobb munkakörnyezetet, bár a fizetés pocsék, tudjuk, hogy nem minden a pénz. Heti harminc órában dolgozom ami Angliában teljes állásnak számít, s így több időm marad magamra. Kezdetben nem tudjtam alkalmazkodni ehhez a "rengeteg" szabadidőhöz, főleg, hogy korábban heti 55 órában dolgoztam mert a részlegvezetői séf munkaköröm ezt kívánta meg.

Tehát hirtelen adott lett sok plusz óra szabadidő. Kezdetben ezt elég rosszul éltem meg, haszonltalannak éreztem magam, hiszen azokban az órákban lusz pénzt is kereshetnék. Robotolhatnék.

Aztán rájöttem, hogy bár elég keveset keresek, eleget, hogy fizessem (az amúgy elég boros) lakásomat, naponta finomakat főzzek magamnak, héba-hóba elmenjek kikapcsolódni és még így is megengedhetek magamnak egy-egy desinger ruhát (és a hozzá tartozó cipőt) havi rendszerességgel. Szép az elbérletem, tágas, jól felszerelt, elegendő és jó minőségű életterem van. Eltenni nem nagyon tudok, illetve elég keveset, de azt hiszem ezzel sokan így vagyunk.

Pszichológia volt az egész. Kezdetben csak azt láttam, hogy mennyivel lehetne jobb és  el kellett engednem ezt a képet. Meglepődtem magamon, mennyire nehezen ment mert sosem tarottam magam anyagiasnak, csupán megszoktam  AZT az életszínvonalat és AZT a korábbi fizetést, magát az életérzést, hogy bementem a Hollisterbe és nem kellett megnéznem az árakat. Nem akarok mélyen belemenni, de nyilván ti is érzitek, mennyire romboló tud lenni a fancy instagram posztok tömkelege, hollott én nem használom az appot pont emiatt a tudatszennyező hatása miatt de egyéb platformokon nyilván egy részét viszont látom.

Miután tehát megbékéltem azzal, hogy anyagilag szerényebben kell élnem, de még mindig nem szenvedek hiányt semmiben, úgy döntöttem ideje kihasználnom az adódott szabadidőt és önfelesztésbe kezdtem.

            Véletlenül adódott, hogy elkezdtem jógázni s úgy látom ez az utóbbi évek legjobb döntése volt. Lelki szempontból mindig sokat erősítenek bennünket a sportok, de a jóga illetve a különböző keleti  kűzdősportok fejlesztik a legjobban az énképet és a tudatosságot.
 Erről hamarosan bővebben írok nektek egy külön bejegyzésben. :)

            Tudatosan több energiát és időt fektetek a blogolásba.  Ez is egy hobbi nekem, de ettől függetlenül mindig fontos volt számomra, hogy igényesen és nektek élvezhetően írjak blogoljak. Boldoggá tesz, hogy több időm van a cikkekre, szerintem leginkább a képi világban látszik a fejlődés, de jó a tudat, hogy úgy érzem mindent beleteszek.

           Az angol tudásom fejlesztése érdekében vettem pár regényt, bár utálok olvasni (egyszerűen engem nem köt le) a nyelvtudásom fejlődésének érdekében minden reggel/este fél órát olvasok.
Terveim között szerepel letenni a felsőfokú angol nyelvizsgát, hiszen már sok éve a középfokú vizsgám letételének, s ez egy visszaigazolás lenne  magamnak az angoltudásom fejlődését illetően. Az viszont még kérdéses, otthoni nyelviskolát választok-e, mert annak idején az a középfokú vizsga szerintem szint alatti volt s talán jobb lenne Angliában vizsgázni egy Európaszerte elismert vizsgaközpontban.

Egyik kedvenc helyem Bristolban: Temple Gardens illetve  a szeretett Cambridge biciklim, ami mindig jókedvdre derít... :)

         Tudatosan próbálom megszeretni a várost. Én elég otthonülős típus vagyok, főleg most, hogy ilyen szép albérletem van szeretek itthon lenni benne. Viszont magamra erőltetem, hogy elmenjek a parkba, levegőzni vagy hogy alkalomadtán elcsatangoljak és felfedezzem a várost. Sokszor meghozza az a kedvem, hogy akár mehetek a szeretett biciklimmel is....
Általában azzal érvelek, hogyha már képes voltam idegen országba kikölzöni akkor fel is kell fedeznem, elvégre mások horribilis áron jönnek ide túristáskoni.
Jővőhéten lesz például a Bristol Balloon Festival amit már nagyon várok és majd tervezek bejelentkezni onnan nektek. :) Pár hét múlva pedig elutazok Clevedonba két napra egy kicsit tengerpartozni, mert ott még nem jártam és miért is ne fedeztném fel...? Ez a legközelebbi tengerpartszakasz Bristolhoz és képek alapján gyönyörű. :) Jót fog tenni nekem a vidék és már nagyon vágyok víz mellé így nyáron.... :)

Kezdem meglátni, miért vezetett az utam Bristolba.  Úgy érzem elindultam egy úton amitől elégedetebben élem a mindennapjaimat és ismét élvezem az életemet.
A költözés előtt (21 évesen!) úgy éreztem kiégtem, üresnek éreztem az életem és igyekeztem a hosszú munkanapokkal lekötni magam s időt sem hagytam magamnak a beismerésre. Nem volt semmi, ami előbbre vitt volna, belefásultam a munkámba és az unalmas vidéki életembe (amit egyébként nagyon szerettem). Tudtam, hogy ez nem a helyes mentalitás és 360 fokos fordulatot kell vennem. Végül léptem. Legalábbis próbálok lépni.

A jógázás adta kiegenysúlyozottság és a Carrie Bradshow által felébreszett őszinteségemmel végül odáig jutottam, hogy megírtam ezt a cikket... :)

Na és te őszinte vagy magaddal az életedet illetően? 



A sorozat korábbi részeit itt megtalálod:
Életem Angliában III. rész : az angol gasztronómiáról egy séf tollából
Életem Angliában I. rész : Repülés Londonba :)

Megjegyzések

Social media...

Follow I own the right for all of the published content on this website including written post and photo-content as well. It's illegal to use my own personal intellectual products without my permission. If you are about to use any content from the website please contact me by email :vallaldmagadblog@gmail.com

Népszerű bejegyzések